Nos, álmokból rengeteg van. Hülyébbnél hülyébb álmokból annál is inkább. Ezzel kapcsolatos, éppen pár órával ezelőtti élményeimet szeretném most Veletek megosztani.
Történt, hogy egy főút mellett található füves pusztán sétáltam. A főút felé tartottam, ahol egy kisebb temetőt találtam. A "temetőben" mindössze három sír volt. Egy idősebb bácsi éppen a főút mentén haladt, mely kissé lejtett, de az öreg felfelé tartott. Forgalommal szemben, a bal oldalon... ahogy azt a gyalogosoknak utak mentén szokás. Egyszer csak odalépett a középső sírhoz, és halk jajgatásokat vélt hallani. Miután felfedeztem, hogy azzal a sírral valami nincs rendben, már én is hallani véltem a hangokat. A bácsi ásni kezdett, én pedig csak néztem, pár méterre tőle, a puszta közepén. Ásott, ásott, mire ásójával a koporsóra temetett földet egyszer csak bedöntötte, be a mélybe. Egy kötél (vagy valami hasonló) segítségével a koporsót a felszínre hozta. Az út mentén, a gyalogosok útvonalán - annak "rendje" és "módja" szerint parkolt, biztosan autóval jött. Mire az élve eltemetett koporsóját a felszínre hozta, egy kamion sofőrje rájött, hogy nem fél el a parkoló autótól. Gondolom megijedt, és elrántotta a kormányt. A kamion kicsúszott, elütve ezzel az öreget, a pótkocsi kereke pedig egyenest ráhajtott a koporsóra, összenyomva ezzel azt, aki benne volt. Igazából, felesleges volt kihúzni. A lényeg, hogy szurkoltam, hogy a kamion pótkocsija legalább a koporsót ne érje el... nem így történt. Az ember végső soron meghalt, kijöttek a mentők és a rendőrök, de erre a részre már nem annyira emlékszem, ugyanis történt egy hirtelen teleport. Egy házban voltunk, ahol rajtam kívül még néhányan tartózkodtak, közülük egy középkorú férfira és egy névtelen pszichológus lányra lettem figyelmes. Hogy honnan tudtam, hogy pszichológus? Csak tudtam. A lány éppen egy barna medvét - aki tetőtől talpig csupa vér volt - csókolgatott, beszélt hozzá, gondolom egyszer már őt is elütötték. Talán már életben sem volt. Egyszer csak a férfi, aki a lány apja volt, odalépett hozzám. Hívott, hogy egy picit menjek vele. Így tettem. Egy pincébe vezetett utunk, mire egy halottra bökött. "Tudod, ki ez?" Persze, hogy tudtam. A koporsóban lévő férfi volt, akin áthajtott a kamion. Ezután felvette a karjába, és úgy játszott a halottal, mint egy babával. Még hintáztatta, dédelgette is, aztán rám tukmálta, hogy én is tegyek hasonlóképpen. A halott férfi egész teste és egész arca össze volt roncsolódva, de az, aki magával hívott, mégis úgy játszott vele, mintha egy újszülött lenne. Erőszakoskodott, hogy jómagam is vegyem karomba a "gyereket", és játsszak vele. Ellenkeztem, mert már hányingerem volt, talán a szagtól, de a látványtól is, ezért 1-2 perc múltán elmenekültem. A férfi jött utánam, kezében a "csecsemővel". Mire felértem a lépcsőn (amin a lemenetelkor lementünk), a férfi is feltűnt fél percre rá, és elkezdte a magasba dobálni a gyereket, hogy aztán elkapja és becézgesse, illetve puszilgassa. A lánytól időközben eltűnt a medve. Ránéztem a férfira, és egyszer csak bevillant a kép: a lány a véres medvével, a férfi a halott emberrel érezte jól magát, mintha a dédelgetett egyének csecsemők lettek volna. Egy pillanat volt az egész. Utána rögtön rádöbbentem: ők nem normálisak. Bolondok. A lány örökölte apjától. Csodálkoztam is: hogyhogy a lány pszichológus?
Erre pedig felébredtem...
Történt, hogy egy főút mellett található füves pusztán sétáltam. A főút felé tartottam, ahol egy kisebb temetőt találtam. A "temetőben" mindössze három sír volt. Egy idősebb bácsi éppen a főút mentén haladt, mely kissé lejtett, de az öreg felfelé tartott. Forgalommal szemben, a bal oldalon... ahogy azt a gyalogosoknak utak mentén szokás. Egyszer csak odalépett a középső sírhoz, és halk jajgatásokat vélt hallani. Miután felfedeztem, hogy azzal a sírral valami nincs rendben, már én is hallani véltem a hangokat. A bácsi ásni kezdett, én pedig csak néztem, pár méterre tőle, a puszta közepén. Ásott, ásott, mire ásójával a koporsóra temetett földet egyszer csak bedöntötte, be a mélybe. Egy kötél (vagy valami hasonló) segítségével a koporsót a felszínre hozta. Az út mentén, a gyalogosok útvonalán - annak "rendje" és "módja" szerint parkolt, biztosan autóval jött. Mire az élve eltemetett koporsóját a felszínre hozta, egy kamion sofőrje rájött, hogy nem fél el a parkoló autótól. Gondolom megijedt, és elrántotta a kormányt. A kamion kicsúszott, elütve ezzel az öreget, a pótkocsi kereke pedig egyenest ráhajtott a koporsóra, összenyomva ezzel azt, aki benne volt. Igazából, felesleges volt kihúzni. A lényeg, hogy szurkoltam, hogy a kamion pótkocsija legalább a koporsót ne érje el... nem így történt. Az ember végső soron meghalt, kijöttek a mentők és a rendőrök, de erre a részre már nem annyira emlékszem, ugyanis történt egy hirtelen teleport. Egy házban voltunk, ahol rajtam kívül még néhányan tartózkodtak, közülük egy középkorú férfira és egy névtelen pszichológus lányra lettem figyelmes. Hogy honnan tudtam, hogy pszichológus? Csak tudtam. A lány éppen egy barna medvét - aki tetőtől talpig csupa vér volt - csókolgatott, beszélt hozzá, gondolom egyszer már őt is elütötték. Talán már életben sem volt. Egyszer csak a férfi, aki a lány apja volt, odalépett hozzám. Hívott, hogy egy picit menjek vele. Így tettem. Egy pincébe vezetett utunk, mire egy halottra bökött. "Tudod, ki ez?" Persze, hogy tudtam. A koporsóban lévő férfi volt, akin áthajtott a kamion. Ezután felvette a karjába, és úgy játszott a halottal, mint egy babával. Még hintáztatta, dédelgette is, aztán rám tukmálta, hogy én is tegyek hasonlóképpen. A halott férfi egész teste és egész arca össze volt roncsolódva, de az, aki magával hívott, mégis úgy játszott vele, mintha egy újszülött lenne. Erőszakoskodott, hogy jómagam is vegyem karomba a "gyereket", és játsszak vele. Ellenkeztem, mert már hányingerem volt, talán a szagtól, de a látványtól is, ezért 1-2 perc múltán elmenekültem. A férfi jött utánam, kezében a "csecsemővel". Mire felértem a lépcsőn (amin a lemenetelkor lementünk), a férfi is feltűnt fél percre rá, és elkezdte a magasba dobálni a gyereket, hogy aztán elkapja és becézgesse, illetve puszilgassa. A lánytól időközben eltűnt a medve. Ránéztem a férfira, és egyszer csak bevillant a kép: a lány a véres medvével, a férfi a halott emberrel érezte jól magát, mintha a dédelgetett egyének csecsemők lettek volna. Egy pillanat volt az egész. Utána rögtön rádöbbentem: ők nem normálisak. Bolondok. A lány örökölte apjától. Csodálkoztam is: hogyhogy a lány pszichológus?
Erre pedig felébredtem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése