2013. november 25., hétfő

Ubuntura is megjelent a Viber

Immár Ubuntun is elérhető a népszerű VoIP-alkalmazás. A program 64 bites verziója innen tölthető le. Én egyelőre csak Ubuntun teszteltem az általam kedvelt Linux-rendszerek közül, a hivatalos honlapon is csak a *.deb csomag van fent, így más rendszerekről nem tudok nyilatkozni. A Google jó barátunk, ne féljünk utánanézni! Szerintem semmi akadálya nincs annak, hogy más rendszerekre is telepítsük az egyre népszerűbb, eleinte az Android berkein belül működő Viber-t. EZ talán segíthet...

2013. november 14., csütörtök

Ubuntu 12.10 vs. Windows 8 Pro

Egy igazságosabb, korrektebb boot teszt:

BOOT
Ubuntu 12.10: 18.22 szekundum
Windows 8: 17.12 szekundum (feltehetőleg gyorsindítás funkcióval)

LOG IN
Ubuntu 12.10: 6.27 / 6.00 szekundum
Windows 8: 9.14 / 7.11 szekundum

TOTAL
Ubuntu 12.10: 24.49 / 24.22 szekundum
Windows 8: 26.26 / 24.23 szekundum

Forrás:

2013. november 10., vasárnap

És Te melyiket választanád...? :)

Számítógépemen lefuttattam egy kis tesztet, amelynek eredménye a következő:

Microsoft Windows 7 Professional boot ideje: 1 perc 8 másodperc.
Ubuntu 13.10 (Linux) boot ideje: 44 másodperc.

Windows 7 operációs rendszer alatt telepített programok száma: kevés, többnyire portable.
Ubuntu 13.10 operációs rendszer alatt telepített programok száma: többnyire ugyanazok (ugyanolyanok), mint Windows alatt, natív módon telepítve.

Automatikusan induló programok száma: Windows < Linux.

Az illesztőprogramokkal kapcsolatos telepítések száma Windows 7 alatt: 12.
Az illesztőprogramokkal kapcsolatos telepítések száma Ubuntu 13.10 alatt: 1.

Processzor hőmérséklete alapjáraton Windows 7 alatt (november): ~57 fok.
Processzor hőmérséklete alapjáraton Ubuntu 13.10 alatt (november): ~50 fok.

Microsoft Windows 7 Professional (64 bit) ára: 32.000 forint.
Ubuntu Linux 13.10 (64 bit) ára: ingyenes.

2013. november 5., kedd

Röviden (vagy annál talán picit hosszabban) az Ubuntu 13.10-ről

Jó rég nem írtam, de sebaj, most megint írnom kell. Kipróbáltam az október 17-én megjelent Ubuntu 13.10-est. Őszintén szólva kellemes meglepetésben volt részem. Akik hosszú távon használni, és nem pedig bütykölgetni szeretnék az Ubuntut, mindig LTS rendszert javaslok nekik. A jelenlegi legfrissebb és még támogatott LTS verzió a 12.04-es, amiről korábban már szó esett. Mivel jómagam is LTS-párti voltam (vagy talán vagyok), a 13.04-es verziót ki sem próbáltam, csak más gépén megkukkantottam az újdonságokat, elmentem meghallgatni a pécsi Release Party előadását, de annyira nem fogott meg, hogy a saját gépemen ki is próbáljam, tekintve, hogy a jó kis Arch Linux, egy magam által összerakott, egész jól működő Linux-rendszer volt a notebook-omon, nem is éreztem szükségét egy már kész Ubuntu feltelepítésének. A 13.10-es Ubuntuval kapcsolatban azonban más volt a helyzet. Próbálgattam én már az alfa-béta verziókat is Live-ban főleg, esetleg pendrive-ra feltelepítve, és ígéretesnek ígérkezett az új verzió. Megjelenést követően az Arch Linux helyére fel is telepítettem, és tényleg: kellemesen csalódtam! A 12.04-es LTS verzióhoz képest... hogy is lehetne megfogalmazni... ég és föld a kettő, az új verzió (meg már az előző is) klasszisokkal gyorsabb, mint a hosszútávon támogatott LTS. Innentől már csak azt remélem, a következő LTS is ilyen ígéretesnek fog ígérkezni. Gyorsaságban, stabilitásban, és stílusban is lepipálja elődjeit, úgyhogy most már én is éles rendszernek használom (már amennyire használni lehet köztes kiadásokat erre a célra). Viszont volt néhány apróság - szokás szerint -, ami szemet szúrt.

Az értesítési felületen néhány ikon bekapcsolás után néha nem jelenik meg (tényleg csak néha). Ilyenkor jobb híján (?) újra kell indítani a számítógépet, és jó lesz. Most több minden nem jut eszembe, ha ez változik, módosítom a bejegyzést is.

Aki szeretne megismerkedni az új rendszerrel, csak ajánlani tudom. Viszont a feltelepítés a jó működéshez önmagában még nem elég. Konfigurálni kell a rendszert, hogy tényleg jól használható rendszer legyen belőle. A systray-whitelist eltűnt, habár nem értem, miért. Néhány ikon az akaratom ellenére sem jelenik meg (például Skype, Pidgin, stb.), és ez engem meglehetősen zavar. A systray-whitelist-et azonban vissza lehet hozni, de ehhez fel kell vennünk egy tárolót. A terminálba bepötyögve a sudo add-apt-repository ppa:mc3man/sacy-tests, majd a sudo apt-get update parancsot, a küldetést teljesítettük. A feltelepítéshez viszont ki kell adnunk egy harmadik parancsot is: sudo apt-get upgrade. A dconf-editort is telepítenünk kell (sudo apt-get install dconf-editor). Utána ebbe belépve, a com -> canonical -> unity -> panel útvonalon a systray-whitelist "értékét" ['all']-ra kell állítanunk. Ezzel a részével készen is vagyunk.

Egy korábbi bejegyzésben leírtam a notebook akkumulátorával kapcsolatos automatikus tevékenységekhez szükséges beállítások módosítását (szintén dconf-editor), ezt most nem tenném meg újra, mert az változatlan maradt. Van ezen kívül még pár dolog, amit el kell végeznünk, ha egyáltalán használni szeretnénk a Skype-ot. A Skype elérhető a hivatalos tárolókból, egyszerűen telepíthető a sudo apt-get install skype paranccsal. Azonban nem fog működni. Én legalábbis rákattintottam, és semmi. Semmit nem reagált rá a gép. A következőket kell tennünk: nyissunk terminált, és írjuk be a sudo nano /etc/ld.so.conf.d/skype.conf parancsot. A terminált most egy üres szöveges dokumentumot nyitott meg, ahová nekünk be kell írnunk a következő sort:

/usr/lib/i386-linux-gnu/mesa/

Ennek végeztével a CTRL+X kombinációból kiléphetünk a terminálos szövegszerkesztőből, de amikor rákérdez a program, akkor a MENTÉS opciót válasszuk! Ha ezzel megvagyunk, adjuk ki a sudo ldconfig -v parancsot is! Ha lefutott, a Skype-nak el kell indulnia. Ami hiba még ezenfelül is jelentkezett, az az, hogy a Skype másodszori indítására működött megfelelően a program, mert az első indítás után vagy nem volt hang, vagy recsegett-ropogott. Ez is könnyedén kiküszöbölhető. Adjuk ki a sudo nano /etc/pulse/default.pa parancsot, megint terminálos szövegszerkesztővel dolgozunk. Meg kell keresnünk a ### Automatically load driver modules depending on the hardware available részt (valahol talán az 50. sor után), és egy load-module module-udev-detect ... kezdetű sort kell keresnünk valahol közvetlenül alatta. Ennek a végére be kell írnunk tsched=0 szöveget. A számítógép újraindítása után a Skype megfelelően fog működni.

Lehet, hogy csak én vagyok ennyire kukacoskodó-átlagfelhasználó, de mikor az oldalsó panelra elhelyezem a kedvenc ikonjaim listáját, abszolút zavar az, amikor egy ott nem elhelyezkedő programot nyitok meg, és egyből az aljára teszi, állandóan görgetnem kell. Mi van, ha én azt szeretném, ha az újonnan megnyitott, a panelen nem elhelyezkedő programok ikonjai egyből a Dash ikonja alatt helyezkedjenek el? Ehhez szintén dconf-editor-ra lesz szükségünk. Meg kell keresnünk a com -> canonical -> unity -> launcher útvonalon a favorites részt, ezen belül pedig lesz egy 'unity://running-apps' rész, ezt kell oda helyeznünk, ahol nekünk kívánatos, például az 'application://nautilus.desktop' rész elé, közvetlenül (persze minden csak egyszer szerepeljen, ne többször, értelemszerűen, ha áthelyezzük valahova máshova a megfelelő szövegrészünket, ne felejtsük az előzőt kitörölni). Ezt a beállítást ugyan megjegyzi a rendszer, de a következő újraindításnál már nem alkalmazza. Ennek következtében kell írnunk egy szkriptet, aminek segítségével nem kell minden alkalommal a módosításokat újra és újra elvégeznünk. Hozzunk létre egy üres dokumentumot mondjuk favorites.sh néven a Saját mappánkban! Ezt a fájl tegyük futtathatóvá (jobb egérgomb: tulajdonságok)! Ezután a Dash keresőjébe beírva az Indítópultot, engedélyezzük a fájlunknak az automatikus lefutást! Hozzáadás, név: favorite (bár igazából ez tök mindegy), parancsxterm -e "/home/AMINEVUNK/favorites.sh", megjegyzés: kedvencek (ez is mindegy, még kötelezőnek sem kötelező). A szkriptfájl tartalma pedig a következő legyen:

#!/bin/bash

sleep 15

gsettings set com.canonical.Unity.Launcher favorites "['application://ubiquity.desktop', 'application://nautilus.desktop', 'application://firefox.desktop', 'application://libreoffice-writer.desktop', 'application://libreoffice-calc.desktop', 'application://libreoffice-impress.desktop', 'application://ubuntu-software-center.desktop', 'application://ubuntuone-installer.desktop', 'application://ubuntu-amazon-default.desktop', 'application://UbuntuOneMusiconeubuntucom.desktop', 'application://gnome-control-center.desktop', 'unity://running-apps', 'unity://expo-icon', 'unity://devices']"

sleep 6

gsettings set com.canonical.Unity.Launcher favorites "['application://ubiquity.desktop', 'unity://running-apps', 'application://nautilus.desktop', 'application://firefox.desktop', 'application://libreoffice-writer.desktop', 'application://libreoffice-calc.desktop', 'application://libreoffice-impress.desktop', 'application://ubuntu-software-center.desktop', 'application://ubuntuone-installer.desktop', 'application://ubuntu-amazon-default.desktop', 'application://UbuntuOneMusiconeubuntucom.desktop', 'application://gnome-control-center.desktop', 'unity://expo-icon', 'unity://devices']"

exit 0

A szkriptfájlunkat minden ikonelhelyezés (rögzítés az indítón) után megfelelően újra kell írnunk (az enyém a fent látható módon "néz ki"). A forrás első fele az alapértelmezett "kedvencek"-beállításokat tartalmazza, a második fele az általam kívánatosnak tartott ikonok listáját.

Egyelőre ennyi jut eszembe, ami lényegesebb módosításokat a saját számítógépemen végrehajtottam (no meg a Bumblebee). További kellemes időtöltést mindenkinek!

2013. augusztus 8., csütörtök

Az Ubuntu 12.04 LTS rendszerkövetelménye

Inkább később, mint soha! Az Ubuntu 12.04 LTS-nek nincsen minimális gépigénye, viszont van egy ajánlott gépigénye, amely tapasztalataim szerint a következő konfigurációt hordozza magában:

  • Processzor: legalább 2 Ghz-es processzor (processzoronként eltérő a teljesítmény)
  • Legalább 1 GB memória
  • Legalább 10 GB szabad hely a merevlemezen
  • Linux-kompatibilis videokártya (ez sajnos Google-t igényel)
  • Mindez többnyire a Unity felület miatt
Javasolt videokártyamárkák: NVIDIA, notebook-ok esetén Intel HD integrált videokártya, ez mellett mindegy, hogy AMD HD vagy NVIDIA a dedikált videokártya márkája.

Az NVIDIA márkájú Optimus dedikált videokártyákat a Bumblebee projekt segítségével lehet feltelepíteni, az AMD-t szintén másképpen. Ezekről általánosságban a következő bejegyzésben ejtek szót. Az általánosítással az a legnagyobb baj, hogy az tényleg általános, mondhatnám azt is, hogy az olyan eszközökre lesz igaz, amelyek szinte 100%-osan kompatibilisek a Linuxszal. Ezért fontos, hogy számítógép vagy notebook vásárlása esetén gondosan nézzünk utána, milyen konfigurációt is szeretnénk! Előfordulhat, hogy néhány eszköz nem működik megfelelően Linux alatt.

2013. július 28., vasárnap

Az Ubuntu telepítés utáni alapvető konfigurálása

Az Ubuntu telepítésével még nem végeztünk akkor, ha csak szimplán feltelepítettük az Ubuntut. A rendszer feltelepült, azonban a használat során úgy tűnhet, hogy nem működik megfelelően. Például a Skype ikonja nem jelenik meg a megfelelő helyen. Nagyon hasznos program lesz a Terminál. Ezt jó, ha már most leszögezzük, ne féljünk megjegyezni a nevét!

Ubuntu 12.04 alatt nincs telepítve a dconf-tools nevű csomag. Ezt meg kell tennünk, hiszen könnyedén tudunk beállításokat módosítani. Olyan beállításokat, amelyeket vagy csak "forrás-átírással" tudnánk megtenni, mivel grafikus felületen keresztül az alaprendszer nem teszi ezt lehetővé. A dconf-tools-féle dconf-editor hasonló ahhoz, amikor a Windows registry-értékeit piszkáljuk. Kezdjük is!

Nyissunk meg egy terminált! A sudo "előtag" azért lesz fontos, mert ezzel fogunk magunknak rendszergazdai (root) jogosultságot adni a telepítéshez. Ha megnyitottuk a terminált, adjuk ki a következő parancsot:

sudo apt-get install dconf-tools

Ha a telepítés elkészült, az ún. Dash (hasonló funkcióval bír, mint a Windows Start menüje) keresőjébe írjuk be: dconf-editor!

Ezután megnyílik a programunk. Oldalt meg kell keresnünk a következőt: com -> canonical -> Unity -> Panel -> systray-whitelist. Ennek a paramétereit módosítsuk simán all-ra, tehát így nézzen ki: systray-whitelist["all"]! Ez lehetővé teszi azt, hogy a megnyitott programjaink, amelyek igénylik a felső panelt (értesítési felületet), megjelenjenek ott (olyan, mint Windows-ban a tálca). Remek!

Újabb probléma: a Skype telepítése után megfigyelhetjük, hogy a menüjében nem láthatók a menüpontok ikonjai. Ezeket a következő parancsokkal korrigálhatjuk:

1. gconftool-2 --set --type=boolean /desktop/gnome/interface/buttons_have_icons true
2. gconftool-2 --set --type=boolean /desktop/gnome/interface/menus_have_icons true

Helyes! Továbbá vannak, akik be szeretnék állítani notebook-ok esetében az akkumulátor százalékban megadott alacsony-, illetve kritikus szintjét, valamint azt, hogy a kritikus szint alá csökkenve az akkumulátor feltöltöttsége, mit kezdjen vele az Ubuntu. Ennek beállítására alapvetően nincs lehetőség, de a dconf-editor segítségével még ez is megoldható. Keressük meg a következőt: org > gnome > settings-daemon > plugins > power! Ha megvan, keressünk egy olyat, hogy use-time-for-policy. Ennek értéke FALSE legyen (azaz ne legyen kipipálva)! Utána még megkeresünk 3 pontot ugyanitt, meg is mondom, melyek lesznek azok. Az én általam használt értékekkel írom le őket:

1. Alacsony töltöttség: 15% (percentage-low: 15)
2. Kritikus szint: 12% (percentage-critical: 12)
3. Az adott művelet végrehajtása: 9% (percentage-action: 9)

A 9%-nál végrehajtandó műveletet meg tudjuk adni a rendszerbeállításokban, az energiakezelés menüpont alatt. Az általam alapvetőnek elnevezett konfigurálás végeztével újra kell indítanunk a számítógépet. Remélem, segíthettem, legközelebb folytatom!

2013. július 13., szombat

Az Ubuntu telepítése

Először is szeretném leszögezni, hogy ehhez a leíráshoz nem fogok képeket mellékelni. Aki a telepítés folyamatáról képeket szeretne megtekinteni, az keressen rá a Google-ön, vagy pedig kattintson ide! Megbízható forrásból származó képek, egy jófajta leírással egyetemben kiválóan felhasználható azok számára, akik most ismerkednek a Linux, azon belül is a Debian alapokon működő Ubuntu világával. Az általam linkelt képekre a leírásban hivatkozni fogok. Ha "jól tévedek", 24 darab képet számlál az oldalunk. Az Ubuntu 12.04-es verziója ingyenesen letölthető innen.

Nos tehát! Aki már telepített Windows-t, annak remélhetőleg nem lesz különösebb gondja a telepítő lemez elindításával. A számítógép újraindítása után a telepítőlemezünkről vagy pendrive-unkról kell boot-olnunk (amelyik nekünk szimpatikusabb). Ha ezzel megvagyunk, egy különösnek sem nevezhető kép fogad minket. Kiválaszthatjuk az indítási módot. Lehetőségünk van arra, hogy telepítés előtt kipróbáljuk a minket komoly érdeklődéssel eltöltő operációs rendszerünket, amellyel ismerkedni szeretnénk. Ezt úgy mondjuk, hogy LiveCD-ről indítjuk el az Ubuntut. A számítógép merevlemezére alapesetben nincs az égvilágon semmilyen ráhatással ez a fajta indítási mód. Használhatjuk a rendszert, betekinthetünk abba, nagyjából hogyan kell elképzelnünk egy már feltelepített rendszert. Ez a lehetőség meglehetősen hasznos, hiszen a hardverek többsége már alapból működni fog Ubuntuval, így nagy eséllyel az internetkapcsolatunkat is azonnal igénybe vehetjük a betöltés után közvetlenül. Ha megtetszett a rendszer, és megbizonyosodtunk afelől, hogy a számítógépünk alkalmas arra, hogy ezt a rendszert futtassa, indulhat a telepítés.

Első körben a nyelvet kell kiválasztanunk, ez lesz a rendszerünk (de még inkább a telepítés) alapnyelve. Megjegyzendő, hogy a telepítés végeztével (vagy éppen aközben) a rendszerünket le kell "magyarítanunk", hiszen a nyelvi fájlok, nyelvi csomagok nincsenek alapértelmezetten rajta a lemezen, azokat sok egyéb frissítéssel együtt az internetről szedi le. Ha a nyelv kiválasztásával megvagyunk, jöhet a következő lépés.

A telepítő ellenőrizni fogja, hogy "a legjobb eredmények érdekében" biztosítottunk-e bizonyos kritériumokat. Ez 3 dolgot takar: a merevlemezünk tárolókapacitását; a számítógép csatlakozik-e az elektromos hálózatra; a számítógép csatlakozik-e az internetre. Ezek közül az első a legfontosabb, annak mindenképp teljesülnie kell! A számítógépet notebook esetén érdemes a biztonság kedvéért rákötnünk az elektromos hálózatra, nehogy lemerüljön telepítés közben. Ha a számítógépünk csatlakozik az internetre, akkor telepítés közben frissítéseket tudunk letölteni (pontosabban a telepítő automatikusan letölti a frissítéseket, többek között a nyelvi csomagokat is). Ezt ajánlott bepipálnunk! És ajánlott még bepipálnunk a harmadik féltől származó szoftverek telepítésének lehetőségét is, mert vannak bizonyos technológiák, bővítmények, kiegészítések, amelyeket az Ubuntu készítői nem bocsátanak azonnal rendelkezésünkre. Ha ezekkel megvagyunk, mehetünk tovább.

Ki kell választanunk a telepítés típusát. Nagyon sokan itt szokták elrontani. Legtöbb esetben itt is 3 lehetőséggel találkozhatunk. Az első lehetőségünk az, hogy a telepítő észleli, hogy egy másik operációs rendszer is van a számítógépen, így annak helyét akarja elfoglalni. Ez a fajta telepítéstípus törölni fog minden adatot a merevlemezünkről. A második lehetőség, hogy a telepítő felhasználja az egész lemezt. A harmadik lehetőség "valami más". Itt kézzel particionálhatunk. Én az utolsó lehetőséget szoktam javasolni, és jelen írásomban is erre fogok kitérni, hiszen erre érdemes. Ha van már operációs rendszer telepítve a gépünkre, például egy Windows 7, nem akadály, hiszen ez mellé is telepíthetjük az Ubuntut! Csupán annyit kell csinálnunk, hogy a Windows C: meghajtóját (és esetlegesen az NTFS-re formázott adatpartíciónak létrehozott, a Windows-ban legtöbbször D: meghajtónak becézett partíciót) békén hagyjuk, ez nagyon fontos! A szabad, fel nem használt területet (vagy törölni kívánt partíciókat) igénybe vesszük. Ha az adatpartíciót nélkülözzük, akkor kijelenthető, hogy nagyjából 20 GB hely bőven elegendő a Linuxnak, de én a biztonság kedvéért kb. 60 GB-t szoktam javasolni a rendszernek, 80-nál többet pedig felesleges a Linuxnak "adományoznunk". És erről fogok most beszélni. Itt jönnek elő az ún. "csatolási pontok", amelyek az eddigi Windows-júzereknek ismeretlen fogalmak (vagy fogalom) lehet(nek). Nem fogok valamennyi csatolási pontról beszélni, még csak a csatolási pontokról úgy általánosságban sem fogok sokat beszélni, egyelőre csak a hétköznapi felhasználó igényeinek kielégítését célzó megoldással ismertetem a Tisztelt Olvasót. A csatolási pont lényege röviden az, hogy különböző partíciókat tudunk a rendszer alá csatolni olyan módon, hogy ez használat közben nem lesz észrevehető, hiszen egy-egy partíciót külön-külön könyvtárakba való belépés után érünk el, és így az egész "egybefolyik", magyarán itt nincsenek külön-külön betűjellel ellátott meghajtók, hanem minden egybe van. Az alaprendszer csatolási pontjának mindenképpen a "/" jelzővel ellátott csatolási pontot kell majd megadnunk. Ehhez létre kell hoznunk egy partíciót, legyen ez mondjuk 60 GB, amit ext4-es naplózó fájlrendszer jellemezzen (a Windows, mint már korábban említettem, NTFS fájlrendszert használ)! Ezt jelöljük ki formázásra is, ami azt fogja jelenteni, hogy ext4-es fájlrendszerrel formázott partíciót fogunk kapni. Ezek után hozzunk létre egy ún. SWAP partíciót, itt a "Használat"-on belül válasszuk ki a CSEREHELY-et. Ezt nem kell formáznunk, nem is tudjuk, és csatolási pontot sem kell megadnunk. A SWAP partíciónk mérete legyen a memória duplája, és az sem baj, ha felfelé kerekítünk (pl. 2 GB RAM esetében 4100 MB-os SWAP partíciót kell létrehoznunk). Ez a Windows-os lapozófájlnak az "alternatívája". Erre legfőképpen akkor lesz szükségünk, amikor hibernáljuk a számítógépet. VISZONT! A dokumentumainkat, képeinket stb. valahol tárolnunk is kell, ami értelemszerűen lehet az alaprendszer partíciója is (Windows-ban a Felhasználók könyvtára tartalmazza a személyes fájljainkat). Linux alatt a gyökérkönyvtárban ("/" csatolási pont) található "home" mappa fogja tartalmazni a fájljainkat. És itt értjük meg a csatolás lényegét. Ha szeretnénk, hozzunk létre egy kifejezetten Linuxnak szánt, nagyméretű adatpartíciót. Ennek mérete annyi legyen, amennyit a felhasználó szánni kíván neki, jelen esetünkben ez legyen mondjuk 120 GB! Hozzuk létre a partíciót, szintén ext4-esre formázva, azonban a csatolási pontnak a "/home"-ot válasszuk! Ez azt fogja jelenteni, hogy a gyökérkönyvtárban majd a "home" mappába belépve valójában már ezt a most létrehozott partíciót fogjuk igénybe venni. Ugye, milyen érdekes? Sokkal egyszerűbb, mint Windows alatt meghajtók betűjeleivel bíbelődni. Minden egybe van, mégis külön partíción. Ha nem szeretnénk külön partíciót létrehozni a "home"-nak, akkor természetesen nem kötelező, viszont így a "/"-en tárolódik minden adatunk, ami újratelepítés esetén elvész. De ha rendelkezünk "home"-mal, akkor újratelepítés esetén minden beállításunk, minden fájlunk, minden adatunk megmarad, hiszen újratelepítés során szintén az új rendszerünk gyökérkönyvtárának "home" könyvtára alá csatoljuk a mindenkori "home" partíciónkat. Bonyolultnak és hosszúnak tűnhet ez első nekifutásra, pedig egyáltalán nem az! A Windows-ban ilyen lehetőség nincs. Amit itt fontos megemlítenem, az a rendszerbetöltő. A rendszerbetöltőnek MINDIG arra a WINCHESTER-RE (tehát NEM partícióra) kell kerülnie, amelyre az operációs rendszerünket telepítjük (lehet másikra is, de arra inkább most ne térjünk ki)! Ez a legbiztonságosabb módja annak, hogy a feltelepített rendszerünk sikeresen el is induljon. Ha a partíciók és a különféle csatolási pontok beállításával megvagyunk, megint mehetünk tovább.

Az elkövetkezendő pontokban nem lesz túl sok tennivalónk, hiszen szinte már minden adja magát. Meg kell adnunk a tartózkodási helyünket, a billentyűzetkiosztást, a nevünket, cégünk nevét, jelszavunkat, stb. Ha lehetséges, nyugodtan titkosítsuk a saját mappánkat, ne féljünk tőle. Ezt annál a pontnál tudjuk megtenni, ahol a jelszavunkat is megadjuk. Szintén ennél a pontnál az automata beléptetés lehetőségének választása nem ajánlott!

Telepítés közben rövid bemutatóval kedveskednek nekünk a készítők, amely lefutásának végeztével a számítógépünket újra kell indítanunk. Egy vadonatúj rendszer fog várni minket. Jó szórakozást, kellemes "linuxozást", remélem, segíthettem! A következő bejegyzésben folytatom, leírom a kezdeti tapasztalataimat, elkezdek megoldásokkal előhozakodni bizonyos problémákat érintően.

Ó, Ubuntu!

2013. július 5., péntek

Linux versus Windows - Csak úgy szubjektíven! II.

Ez a bejegyzés az előző folytatása, ahogy a címből is kitűnik. Itt az említett rendszerekkel kapcsolatos tapasztalataimról, egyéni, szubjektív benyomásaimról, ezek összegzéséről fogok írni. Kezdjük hát!

Windows

Ha tömören összefoglalnám, mi a véleményem róla, csak annyit írnék: nem szeretem. Nem szeretem, mert nem kellően testreszabható. Nem szeretem, mert korlátozottak a lehetőségeim. Értem ezt úgy, hogy ha gyengébb konfigurációval rendelkező számítógéppel rendelkezem (micsoda szavak!), akkor bele kell törődnöm, hogy egy olyan Windows-rendszert kell feltelepítenem, amely már lehet, hogy nincs is támogatva (például Windows XP). Ha pedig igazat mondok, akkor sajnos azt kell mondani, hogy az XP meglehetősen lassú. Iszonyatosan be tud lassulni egy idő után. A karbantartása persze többé-kevésbé megoldható, de minek, ha van jobb? Gyorsabb számítógépekre létezik továbbá a Windows Vista. Ezt a rendszert nem kell kommentálnom, mert a végeredmény triviális. Windows 7 és Windows 8. Ezek már egész pofás rendszerek lettek, de valahogy mégsem az igazi, mivel Windows. Ezt leszámítva, egész gyorsan képesek felállni, a stabilitásukkal sincs különösebb probléma, és még ki is néznek valahogy. A Windows 8 megjelenésekor a csempés megoldások különösen rokonszenvesek voltak, és itt meg is állunk egy pillanatra. A 8-as rendszert sok kritika érte ez miatt, hiszen "még Start menü sincs". És akkor mi van? A számítógép kikapcsolása / újraindítása stb. még így is pofon egyszerű. Minek az asztalra parancsikonok? Csempék parancsikonok. Váltogatni kell a csempék közt. Oldalra húzva az egeret megjelennek a megnyitott programok, minek a tálca? A PC-k kora lassan lejár, helyüket átveszik a táblagépek (kétségtelen, tableten kényelmetlen dolgozni). A Windows halad a korral, és ez nem baj. Ez a csempékről alkotott szubjektív véleményem csupán. De mi van akkor, ha akadnak olyanok, akiknek ez nem tetszik? Felületek híján vissza kell térnünk egy régebbi rendszerre? Na ne már! Testreszabhatóság, kérem! Vajon miket tettek bele gyárilag ebbe a fránya Windows-ba? Sosem tudjuk meg.

Linux

Jómagam a Linux-alapú rendszereket jobban preferálom, hiszen szinte teljes mértékben testreszabhatók. Az előző bejegyzésemben már felsoroltam rendszerfüggetlen felületeket, amelyek mindegyikét szabadon telepíthetjük, akár többet is! Egy kliens, több felhasználó, mindenki a saját szájíze szerint számítógépezik. Szerény személyem egykor Ubuntu Linux operációs rendszert használt, mára áttértem az Arch Linuxra, de erről majd később. Kezdjük az Ubuntuval! Amiért kezdőként megtetszett, az a felhasználóbarátsága miatt volt. Telepítése egyszerű, használata úgyszintén, azonnal telepíthető szoftverekben gazdag tárolókkal rendelkezik, a *.deb kiterjesztésű állományok tömkelege megtalálható az interneten. Emellett gyors, stabil és hosszútávon használható rendszert kaptam kézhez. Ha a júzer nem szeretne a felületek feltelepítésével is külön-külön bíbelődni, ugyanabból az Ubuntu-verzióból többféle variáns létezik. A Unity-t használó, alapértelmezett Ubuntu (ubuntusok által fejlesztett GNOME "újítás"), az LXDE-t használó Lubuntu, a KDE-t használó Kubuntu (a Google képkeresőjében többnyire a KDE feltelepítés utáni alapértelmezett kinézetével találkozhatunk, hiszen ez a felület a legjobban átalakítható, személyre szabható), az XFCE-t használó Xubuntu, a Gnome Shell felületet használó Ubuntu Studio, és léteznek kifejezetten egy-egy "szakterületre" gyártott disztribúciók is, amelyek ingyenesen letölthetők a www.ubuntu.hu weboldalról. Akár Windows-rendszer mellé is! Amikor két rendszer van feltelepítve a számítógépünkön, azt nevezzük dual-boot-nak. Ennek egyik előnye, hogy ha az egyik rendszer esetlegesen "bekrepálna", még mindig ott van a másik. Windows mellé könnyen, néhány kattintással telepíthető. Szépsége, hogy a Windows ebből mit sem fog fel, tehát Windows alatt nem fog feltűnni nekünk, hogy egy Linux-rendszer is telepítve van a számítógépünkön, a működésére, gyorsaságára, valamint a stabilitására nem lesz hatással. Ubuntu alól viszont elérjük a Windows-os partícióinkat, így a fájlátvitel gyerekjáték lesz. A Linux ismeri a Windows által használt NTFS fájlrendszert, a Windows viszont nem ismeri a Linux által többnyire használt ext2-es, ext3-as, valamint ext4-es stb. fájlrendszereket. Kezdők számára az Ubuntut csak ajánlani tudom. A következő bejegyzésemtől kezdve bővebben fogok írni az Ubunturól, elmesélem, milyen problémákba ütköztem a használata során, milyen számítógépeken és mely verziókat teszteltem, valamint a problémákhoz kapcsolódó megoldásokat is ismertetni fogom. A legközelebbi bejegyzés témája egyelőre csak az Ubuntu feltelepítése lesz. Remélem, minél többen hasznát veszik majd, akik éreznem magukban elszántságot ahhoz, hogy megismerkedjenek a Linux világával. Addig is sok szerencsét és kellemes időtöltést kívánok!

2013. június 26., szerda

Linux versus Windows - Csak úgy szubjektíven!

Egyre aktuálisabbá válik a kérdés: melyik operációs rendszer a jobb? Erre többféle választ is lehetne adni. Egyfelől vizsgáljuk meg, mire szeretnénk használni a számítógépünket! Másfelől pedig az a "jobb", amelyik nekünk jobban tetszik, azaz ez esetben nincs olyan, hogy jobb, csak olyan, hogy melyik a számunkra legtetszetősebb.

E bejegyzésben én a fent nevezett két operációs rendszer desktop felhasználásra történő használatának összehasonlításával szeretnék foglalkozni (a szerverek majd később jöhetnek). Mielőtt nekiállnánk, érdemes leszögezni: nem értek mélyrehatóan (MÉG!) az operációs rendszerekhez, sem kliens-, sem szerveroldalról. Bízom benne, hogy ez az évek során (egyelőre titkos tényezők miatt) változni fog, és mind hasznosabb cikkeket tehetek közzé, amelyek segíthetik a hétköznapi júzer munkáját, és segíthetik az informatika világa iránt érdeklődők haladását is!

Windows

Kétségkívül az egyik legnépszerűbb operációs rendszerről van szó, legalábbis ami a mindennapi desktop-, illetve irodai munkát illeti. Ennek több oka is van. Az egyik a propaganda. A számítástechnikai cégek többsége Windows rendszerre ír játékokat, erre a rendszerre írja meg kizárólagosan vagy pedig legkiforrottabban a hardver-illesztőprogramokat, és erre a rendszerre készíti el a legtöbb, reklámoktól átitatott, többségében fizetős szoftvereket. A "gamer-felhasználók" számára más rendszer szóba sem jöhet: csak a Windows. A Microsoft operációs rendszerének többféle előnye is van: egyszerű kezelni, a szoftverek telepítése nem okoz különösebb fejfájást, a kezelőfelület a felhasználók általános igényeire van szabva, a kinézete pedig bizonyos keretek között alakítható, kellemes környezetet biztosít. Nem feledkezhetünk meg a hátrányokról sem. A Windows zárt forráskódú, így az esetleges hibák kijavítása kizárólag a Microsoft-on múlik, mi magunk nem turkálhatunk a forráskódban. Emellett fizetős. Nem kis pénzbe kerül egy Windows rendszer használati díja, és nem elhanyagolgató tényező az sem, hogy az alaprendszerben alig van benne néhány szoftver, ami a mindennapi használathoz szükséges, például egy Office-csomag. A Microsoft-termékek propagálása miatt elsőként a Microsoft Office csomagja jut eszünkbe, ami szintén nem kevés pénz. A Windows nem tartalmaz alapvető védelmet a kárt okozó, rosszindulatú szoftverek ellen, így hát szükségünk van egy vírusirtóra is. Ha komolyabb médialejátszó csomagot szeretnénk "magunkénak" tudni, akkor bizony azt is meg kell vásárolnunk, nem beszélve a játékokról, amelyek sokszor erős hardverigényekkel rendelkeznek, és 10 ezer forinttól kezdődnek. Egy általános célra szánt számítógép körülbelül 120 ezer forint. De használni még nem tudjuk, a szoftvereket is meg kell vásárolnunk. Ez nem kis anyagi kiadást jelent.

Linux

A Linux alapvetően nem egy operációs rendszer. A "Linux" szó önmagában a rendszermagot (kernel-t), a rendszer "lelkét" jelenti, amely elsősorban a hardverek erőforrásainak szabályozásáért felel. Ezt a rendszermagot használják a különféle Linux-disztribúciók, amelyek már a Linux-alapú operációs rendszerek, tehát a Linux egy igencsak tág fogalom. A Linux rendszerek számtalan előnnyel rendelkeznek. Egyrészt ingyenesek (legalábbis a többségük), és nyílt forráskódúak is. A forráskódot bárki átírhatja, kereskedelmi forgalomba viszont nem hozhatja,  így - kellő hozzáértés esetén - egy személyre szabott operációs rendszer is összeállítható. Másfelől a Linuxra írt szoftverek többsége szintén ingyenes, irodai-, valamint asztali felhasználásra (mindennapi felhasználásra) kétség kívül alkalmasak lehetnek. Azonban a Linux rendelkezik egy óriási "előnyhátránnyal", méghozzá az ún "bőség zavarával". Rengeteg féle disztribúció látott napvilágot, rengeteg féle kezelőfelülettel. Példák Linux-disztribúciókra: openSUSE, Ubuntu, Fedora, Debian, Arch Linux, Gentoo Linux, és még sorolhatnánk. Példák kezelőfelületre: GNOME, KDE, LXDE, XFCE, Openbox, Fluxbox, Cinnamon, Mate, Unity stb. Mielőtt Linuxot választunk, érdemes igénybe vennünk a Google képkeresőjét, és megnézni az egyes asztali környezetek alapvető kinézetét, illetve elolvasni a róluk alkotott véleményeket, tapasztalatokat, és azt, hogy mennyire testreszabhatók a különböző környezetek. Nem árt mérlegelnünk előtte azt sem, hogy egyáltalán mennyire szeretnénk mi magunk testreszabni az operációs rendszerünk kinézetét. Asztali környezetet választani nem egyszerű. Léteznek ún. azonnal kipróbálható "Live CD-k", amelyekről ha boot-olunk, telepítés nélkül kipróbálhatjuk az adott disztribúciót (példa Live-ra: Ubuntu). Mindenkit csak bátorítani tudok, és az első sikertelenségek még ne tántorítsanak el senkit! Ha kellő idő elmúltával sikerült felületet választanunk, jöhet a disztró kiválasztása. Ez szintén szubjektív, hiszen a Google nyújt nekünk egyedüli segítséget. Mindegyik disztribúció más-más sajátosságokkal rendelkezik, és valamilyen szinten eltérnek egymástól, ugyanakkor hasonlítanak is egymásra. Az abszolút kezdőknek én először az Ubuntu Linuxot ajánlom, de nyilván mérlegelnünk kell azt is, mennyire szeretnénk bütykölni a rendszerünket, mennyire szeretnénk alapjáraton felhasználóbarát operációs rendszert a számítógépünkre, és mennyire szeretnénk azt, hogy kész szolgáltatásokat kapjunk rögtön telepítés után. A Linuxnak óriási előnye, hogy akár mi magunk is összerakhatjuk a rendszert a nulláról. De akár kész szoftverek is rendelkezésünkre állhatnak rögtön már a telepítés után. Ezzel szemben a Windows-ról ez nem mondható el, ott elfogadjuk azt, hogy amit a gyártó cég a rendelkezésünkre bocsájtott, annak hibáival együtt kell használnunk. A különböző, konkrét rendszerekkel kapcsolatos tapasztalataimról egy másik bejegyzésben (várhatóan a következőben) fogok írni. Hatalmas előnye továbbá a Linuxnak, hogy rendkívül kicsi a vírusfertőzés veszélye, jóformán nulla, ebből adódóan vírusirtó szoftverre sincs szükségünk, de ha ragaszkodunk hozzá, létezik ingyenes alternatíva. Hátrány azonban, hogy a Linux kevésbé felhasználóbarát (viszont többé felhasználó-centrikus), mint a Windows. Aki Windows-hoz van szokva, annak bizony nehézséget okozhat átszoknia Linuxra. Teljesen másképp kell kezelni, a kezelőfelület más logika szerint működik, illetve a szoftverek feltelepítése kapcsán nem árt némi tudással is rendelkeznünk. Ezek hiányában a Linux használata nehézségeket okozhat. Másik nagy hátránya a hardverek kompatibilitásában keresendő. Meg kell jegyezni, ez nem a Linux hibája, hanem a hardvergyártóké. Az adott hardvergyártónak sok esetben nem éri meg Linuxra megfelelő illesztőprogramot kiadnia, mondván, kevesen használják, és nincs rá kereslet, illetve profithoz sem jut általa. Ez így igaz, de ha ez miatt akár egyetlen felhasználót (vevőt) is elveszítenek, az máris veszteség, de ezt lehet, csak én gondolom így. Ebből kifolyólag, ha tudatosan szeretnénk számítógépet vásárolni, annak konfigurációval teljes mértékben legyünk tisztában, és keressünk rá, hogy az egyes hardverösszetevők mennyire kompatibilisek Linux-szal!

Az összegzésről és a különböző rendszerekkel kapcsolatos tapasztalataimról várhatóan a következő bejegyzésben fogok írni. Addig is kellemes időtöltést kívánok!