2015. január 24., szombat

Windows 8.1 + Skype + Hamachi

Az élet úgy hozta, hogy telepítettem a számítógépre az Ubuntu mellé egy Microsoft Windows Embedded 8.1 Industry Pro operációs rendszert is. Már néhány napja használom, és csak most merem kijelenteni, hogy viszonylag nagy megelégedéssel. Az ezt megelőző napok gyötrelmesek voltak ezzel a rendszerrel. Maradjunk annyiban, hogy nem ezt a rendszert fogom a legfelhasználóbarátabbnak gondolni! Nem hittem volna, hogy egy Linux-alapú operációs rendszert ebből a szempontból sokkal ideálisabb választásnak gondolok egy Windows-zal szemben. Pedig az Ubuntu sokkal jobban kézre áll - legalábbis nekem. És ahogyan a szűk környezetemet ismerem, nekik is sokkal jobban kézre állna. A "jó szívemnek" "köszönhetően" többen is Ubuntura / Debianra / Arch Linuxra tértek át, és eddig senki sem panaszkodott, hogy nem tudja használni az operációs rendszerét, nem talál meg benne dolgokat, nem tud böngészni, nyomtatni, szöveget, képet szerkeszteni, *.pdf-et olvasni, filmet nézni, és még sorolhatnám. Azért sem panaszkodtak, mert teljesen ingyen kénytelenek használni, teljesen legális módon a futtatott operációs rendszert. Igaz, az Arch Linux már nem a felhasználóbarát kategóriába tartozik (sokkal inkább mondanám felhasználó-centrikusnak), az "áttért" ismerősömet érdekli a Linux belsőbb szinteken is, ezért neki nem jelent problémát a használata. A Debian / Ubuntu (inkább Ubuntu), a számítógépekhez nem kifejezetten értő felhasználók viszont még nem küldték vissza a feladónak a csomagot. A Windows 8 használatával viszont néhányszor meggyűlt már a baj - ahogy az internetes fórumokból, ismerősök beszámolóiból kivettem. Lényeg a lényeg, az Ubuntu 14.04-es LTS verzióját felhasználóbarátabbnak gondolom.

Rögtön a legelső probléma az volt, hogy erre a minimalizált rendszerre letöltöttem a Windows Posta (+ Naptár + Kapcsolatok) csempés szoftvert a Windows Áruházból. Az egyik e-mail címemet (mert többet is használok) fel tudtam vinni, a többit nem. Próbáltam rákeresni a lehető legegyszerűbb módon, de nem igazán találtam hasznos megoldást, csak két nap múlva. A megoldás tök egyszerű: miután beléptünk a Posta alkalmazásba, húzzuk jobb oldalra az egeret, hogy előjöjjön a Beállítások. Ezen belül a Fiókoknál tudunk új fiókot felvinni. Nem tűnt túl logikusnak, mindenesetre a Windows 8-nak ez a logikája. Miután rájön az ember, kiismeri, már nem is gondolja vészesnek. Legalábbis én nem gondolom annak. A Posta alkalmazás nekem mindenképp kell, tehát anélkül óriási űrt éreznék a lelkemben. Az Ubuntuban is az üzenet indikátort szeretem az egyik legjobban.

A másik, óriási bajom a Skype "modern" változatával gyűlt meg. Ha már Windows 8-at használok, úgy gondolom, nem nagy elvárás, hogy a kifejezetten Windows 8-ra készült Skype működjön. Hát először működött is, aztán egyszer csak meghülyült, és visszajelentkezni sem tudtam. A "Hiba! Indítsa újra a Skype-ot, vagy próbálkozzon később!" hibaüzenettel kellett szembesülnöm, nem tudtam bejelentkezni. Hát kösz... Ebből biztosan tudom, merre induljak el. Lévén, hogy zárt forráskódú szoftverről van szó, a problémamegoldást ez kellő mértékben megnehezíti. Ha erre így rákerestem az interneten, rohadtul csak napok múlva, az internet egyik legeldugottabb bugyrában találtam egy félmegoldást, ami a korábbi ismereteimmel együtt már egy egészt alkotott, így a Skype működése is biztosított. Most már.

Ezzel kapcsolatban van egy óriási sztorim. Kétségbeesésemben felhívtam a Microsoft Magyarország budapesti központját, akik megadták a Microsoft ügyfélszolgálatának telefonszámát. Az ügyintéző közölte, Magyarországon nem támogatják a Skype-ot, menjek fel a Skype Support angol weboldalára, ahol online segítséget tudok kérni. Ez meg is történt, felkerestem a Microsoftot, és egy angolul kommunikáló ügyintézővel felvettem a kapcsolatot írásos élőbeszélgetés formájában. Elmondtam a problémámat, kérdezett 1-2-t, aztán abban maradtunk, hogy egy LogMeIn-es (!!!) - Microsoft-os szoftver segítségével távvezérli a gépemet. Hát majd' 1 órát szarakodott vele, az Internet Explorer beállításait alapértelmezetté tette (bár tudnám, mi a francnak... biztosan zavarta az ubuntu.hu kezdőlap), a Skype-ot kétszer újratelepítette, kipróbálta az asztali verziót, ideiglenesen letiltotta a vírusirtót, újraindította egy rahedliszer a Skype-ot, a végén pedig kibökte, forduljak a notebook-om gyártójához. What the f**k?! Miután megemlítettem, hogy valószínűleg nem az én laposom kaksi, azt mondta, akkor próbáljam újratelepíteni a Windows-t. Újratelepíteni a Windows-t. Teccikérteni? Azért, mert a Skype nem hajlandó elindulni. No de kedves volt a hölgy, úgyhogy illedelmesen megköszöntem a segítségét. Megpróbáltam a Skype App-pal kapcsolatos registry értékek egy részét törölni (figyelmeztetett is, hogy ez a rendszer instabilitásához vezethet :-)), hisz' mit veszthetek vele? Aztán fogtam, én is újratelepítettem a Skype-ot, és végül sikerült valami olyasmire bukkannom az interneten, hogy Skype és Hamachi, valami probléma van velük. Hoppá! A Hamachi-t is a LogMeIn szolgáltatja, a program segítségével virtuális hálózatot tudunk létrehozni, például akkor, amikor fizikailag nem lehetünk LAN-ban a barátainkkal pl. egy közös router-re kapcsolódva, hanem távolról oldjuk meg, hogy mégis LAN-paryzhassunk mondjuk az Age of Empires III. játékkal. De mi van, ha közben Skype-on kommunikálnánk is? Akkor nem fog menni? Jó vicc. A két program végső soron tényleg összeakadt. A Skype a Hamachi virtuális hálózati kártyája miatt nem volt képes csatlakozni, mert rossz útvonalon próbálta kivitelezni. A Microsoft / Skype ügyfélszolgálati ügyintézője tehát, aki egyébként a LogMeIn szoftverével távvezérelte a számítógépemet, nem gondolt arra az eshetőségre, hogy a LogMeIn Hamachija, ami eléggé elterjedt szoftver ahhoz, hogy egy ügyintéző valószínűsítse a program meglétét ilyen esetekben, nem gondolt arra az eshetőségre, hogy esetleg ez okozza a hibát. Mert kizárt, hogy a Microsoftnál ne tudnák, hogy, ha a Hamachit a mezei júzer feltelepíti, és nem csinál vele az ég adta világon semmit, csak elkezdi használni, akkor a Skype csempés verziója nem fog működni. Igazából ez az egyik legtriviálisabb eshetőség. A problémát végül megoldottam.

Nyitottam egy Windows-parancssort (a keresőben a "cmd" névre hallgat), rendszergazdaként (jobb egérgomb). Begépeltem az ipconfig /all parancsot, és megkerestem a Hamachi virtuális hálókártyáját. A Link-local IPv6 Address kezdetű sor végén, a (Preferred) szövegrész előtt közvetlenül, van egy négyjegyű_szám%kétjegyű_szám formátumú részlet (pl. 4321%21). Itt a százalékjel utáni két számjegyű szám lesz, ami nekünk kell (jelen esetben a 21-es). Ha a számot az eszünkbe véstük, gépeljük be a route delete 0.0.0.0 IF 21 parancsot is (nyilván a 21-est mindenki cserélje ki a "sajátjára"), majd, ha minden jól ment, egy Ok! kimenettel bezárólag sikerrel nyugtázhatjuk a napot, a Hamachi és a Skype is el fog indulni.

Ez volt az az óriási gond, amit a Skype Support nem tudott megoldani. Maga az operációs rendszer így, hogy minden problémámra már tudom a megoldást, kifejezetten tetszik. Gyors, stabil, használható. Bár a Microsoft továbbra sem a szívem csücske, és, amikor csak lehet (az esetek 90%-ában), változatlanul Linuxot fogok használni a jövőben is. Legyen szép napotok!

2015. január 9., péntek

Egy Intel 530-as, 120 GB-os SSD tulajdonosa lettem

Már fél éve gondolkodtam, talán nekem is be kéne fektetnem egy SSD-be. Az informatikában, számítástechnikában jártas emberként úgy gondoltam, nekem is haladnom kell a korral. Anno így voltam az érintőképernyővel is: hadat üzentem neki, mert elképzelni nem tudtam, miért kényelmesebb az érintőképernyő, mint a billentyűzet, bár ma sem vagyok róla meggyőződve, hogy ez így van (pl. szövegszerkesztésnél, gépelésnél, szövegek kijelölésénél, másolásánál, beillesztésénél stb). De rájöttem, a jövő ebbe az irányba mutat, és haladni kell a korral. Akit ez a téma foglalkoztat, nem ragadhat le a jelen vívmányainál, hiszen az informatika világa folyamatos tanulást igényel. Ma már van egy Nexus 7-es első generációs tabletem, és volt egy Samsung Galaxy Ace telefonom (jelenleg "nyomkodós" Sony Ericson-om van :-)). Kezdtek elfogyni és drágulni az általam kipécézett SSD-k, így gyorsan lecsaptam egy jó fogásra, mielőtt az is így jár: egy Intel 530-as SSD-re, 120 GB tárolókapacitással.

A YouTube-on nézegetett videók tényleg nem hazudtak: a notebookomon a Windows 7 kb. 21 másodperc alatt áll fel úgy, hogy a programok már indíthatók is, az Ubuntu 14.04-es verziója 13 másodpercet igényel. Mindent azonnal megnyit, egyszerűen mesés - legalábbis nekem, mint új SSD-tulajdonosnak. Az Age of Empires 3 játék feltelepítése kb. 10 másodpercet vett igénybe. Tudni kell, hogy az előző merevlemezemet, egy 750 GB-s winchestert, megtartottam, adattárolónak használom (cserébe lemondtam a DVD-íróról). Korábban a winchester úgy volt felosztva, hogy 160 GB-s elsődleges partíciót a Windows 7 rendszernek adtam, a többi partíció egy kiterjesztetten belül helyezkedett el, mint logikai partíciók, egy fél terrás partíció egy közös adattároló volt NTFS-re formázva, 8 GB a Linux SWAP partíciója, a többi ment az Ubuntunak. Mivel az SSD beszerelése után nem volt kedvem lementeni az adatokat, hogy a partíciókat "eggyé gyúrhassam", ezért az alábbi felosztás született: 160 GB-os NTFS adatpartíció csak a Windowsnak (Letöltések, Dokumentumok stb. mappa), 500 GB maradt közös pl. a torrenteknek, kb 85 GB pedig egy linuxos EXT4-es partíció, csak az Ubuntunak (8 GB pedig áll a semmibe, talán egyszer használt veszem). Az SSD-n 2+1 partíció helyezkedik el: 60 GB a Windows C: meghajtójának + 100 MB, a "rendszer számára fenntartott" boot-partíció, valamint egy linuxos, EXT4-re formázott rendszerpartíció. A telepítés menete mindkét rendszeren ugyanolyan, mintha vinyóra telepítenénk.

És itt jönnek elő a különbségek HDD és SSD között. Az SSD egy olyan mozgó alkatrészek nélküli adattároló eszköz, ami az adatokat memóriában tárolja. Nincs író-olvasó fej, magyarán csendes, az adatelérés egyenletesen gyors (töredezettség-mentesíteni is épp ezért felesleges, sőt, nem is szabad). Az SSD rengeteg előnyével szemben azonban van egy (de csak egy) hátránya is: az újraírások száma korlátozott. Kétségbeesnünk mégsem kell, az én SSD-mre pl. 5 év a garancia, de, ha utánaolvasunk, egy SSD kibírná akár évtizedekig is: de évtizedek múlva hol lesz már a mai SSD-nk? :-) Viszont a hátrány miatt, a korlátozott újraírások száma miatt nem árt odafigyelnünk rá, hogyan is használjuk a merevlemezt. Jobb félni, mint megijedni. Egy *.txt fájl vagy egy mappa létrehozása, ahogyan egy 10 GB-s HD-film másolása is írást jelent a merevlemezen. Az operációs rendszert ezen okból kifolyólag nem árt az SSD-hez optimalizálni, hogy a felesleges lemezre írásokat kiküszöböljük (ilyen felesleges írási folyamat lehet a naplózás, a fájlok, mappák létrehozásának, módosításának időpontjainak tárolása stb). Én a Windows 7-es rendszeremet az itt találhatók szerint optimalizáltam, miután feltelepítettem az illesztőprogramokat és a böngészőt. Linuxszal kapcsolatos oldalt találtam sokat, de mindenhol mást írtak, így hát összeállítottam egy "saját" leírást. Ezt fogom most Veletek megosztani.

Kezdjük azzal, mi is az a TRIM funkció? A TRIM funkció valós időben törli az adatokat, tehát nem csak megjelöli törlésre. A törölt adatok ebből kifolyólag nem visszaállíthatók. A TRIM megmondja az operációs rendszernek, mely szektorok adatait kell törölni. Ha a TRIM funkció nincs bekapcsolva, az a rendszer teljesítményének lassulásával jár, így nagyon is ajánlott bekapcsolni. Ha ez a funkció nincs bekapcsolva, a törölt adatok a szektorokban maradnak, és csak új fájl másolásakor törlődnek. Ez az oka a teljesítményromlásnak. Intel és Samsung SSD-k esetén a TRIM funkció (elméletileg) automatikusan be van állítva Ubuntu 14.04 rendszeren. Amennyiben a(z) /etc/cron.weekly/fstrim fájlunk létezik, és benne van a set -e, valamint az exec fstrim-all parancs, a TRIM parancs le fog futni hetente, ugyanis heti egyszeri futtatás általában elég ahhoz, hogy a rendszer sebességét SSD használatával maradéktalanul élvezhessük, mégsem keletkezik felesleges írás a meghajtón. Amennyiben más gyártó SSD-jét használjuk, ugyanezen helyen, ugyanilyen fájlnévvel mentsünk, exec fstrim-all --no-model-check tartalommal (sudo nano /etc/cron.weekly/fstrim)!

SWAP (cserehely) partíciót ne alkalmazzunk, vagy ha mégis szeretnénk, akkor azt ne SSD-n, hanem HDD-n hozzuk létre! A hibernálást a legnagyobb mértékben kerüljük, ha mindenképp SSD-n szeretnénk létrehozni SWAP partíciót! A /etc/fstab fájl szerkesztésével a SWAP-re vonatkozó részt kikommentelhetjük, a számítógép újraindítása utána a cserehely partíciónk nem fog aktiválódni. Az echo -e "vm.swappiness=0" | sudo tee -a /etc/sysctl.conf parancsot írjuk be! Ha a /etc/sysctl.conf fájlban benne van a vm.swappiness=0 rész, és a számítógép újraindítása után a cat /proc/sys/vm/swappiness parancs kimenete 0, akkor jók vagyunk.

Az SSD-n létrehozott partíciók mindegyike legyen ellátva a noatime kapcsolóval az fstab fájlban (pl. gyökérpartíció, ami /, vagy a /home partíció)! Ez kiiktatja a fájlok, mappák létrehozásának, módosításának tárolását, ami felesleges írási ciklusnak tekinthető. Példa:

UUID=xyz123QWE-asd-xdxdXD    /    ext4    errors=remount-ro,noatime    0    1

A számítógép újraindítás után (vagy a sudo mount -a parancs futtatása után) szintén jók vagyunk. Az fstab-ba továbbá betettem ezeket a sorokat is:

tmpfs    /tmp    tmpfs    defaults,noatime,size=5%,mode=1777    0    0
tmpfs    /var/log    tmpfs    defaults,noatime,mode=0755    0    0
tmpfs    /var/spool    tmpfs    defaults,noatime,size=1%,mode=1777    0    0
tmpfs    /var/tmp    tmpfs    defaults,noatime,size=1%,mode=1777    0    0

Ezzel azt csináltuk, hogy az ideiglenes fájlokat, valamint a legtöbbször szükségtelen naplófájlokat a RAM-ban tároljuk, ne a merevlemezen. Újabb írási ciklusokat spóroltunk meg az SSD-nk élettartamának. Figyelem! Akinek szüksége van a naplófájlokra, aki utólag is meg szeretné tekinteni őket, az ne a RAM-ban tárolja az adott könyvtár tartalmát!

A böngésző gyorsítótárát, amennyiben igényt nem tartunk rá, kapcsoljuk ki! Firefox esetén a beállításokban elég turkálnunk, Google Chrome esetén grafikus megoldás (sajnos) nincs. Módosítanunk kell a /usr/share/gnome-control-center/default-apps/google-chrome.xml fájlunkat. A command résznél a %s elé írjuk a --disk-cache-dir=/dev/null szövegrészt! Az executable, tab-command, win-command tag-eknél is megtehetjük ugyanezt. Ha a Chrome újraindítása után a ~/.cache/google-chrome mappánk mérete mégis növekedne (előtte persze töröljük a tartalmát, NE pedig magát a mappát), jobb egérgombbal rámehetünk a Tulajdonságokra, utána Jogosultságok -> Elérés, és beállíthatjuk, hogy csak fájlokat listázhassunk a könyvtárban. A Google Chrome beállításainál megkeressük továbbá a További eszközök -> Fejlesztői eszközök -> Network menüpontot, és kipipáljuk a Disable cache (while DevTools is open) részt.

Ha megvagyunk, terminálban adjuk ki a cat /sys/block/sda/queue/scheduler parancsot! Amennyiben nem a noop [deadline] cfq vagy [noop] deadline cfq kimenetek valamelyikét kapjuk, tegyünk róla, hogy azt kapjuk! A /etc/default/grub fájban a GRUB_CMDLINE_LINUX_DEFAULT kezdetű sort egészítsük ki az elevator=noop szövegrésszel! Újraindítás után ellenőrizzük!

Nagyjából ennyi, amit én végrehajtottam a rendszeren. Remélem, segítettem!

Megjegyzés: A számítógépet csak az említett módosítások végrehajtás után indítsuk újra! A SWAP-re vonatkozó részt is csak reboot után ellenőrizzük!

Update: Egyik ismerősömmel folytatott beszélgetés nyomán arra jutottam, a partíció formázása telepítés előtt célszerű, hogy parancssorból történjen (pl. Ubuntu kipróbálása telepítés előtt, majd a terminál megnyitása). Ebben az esetben telepítéskor nem szabad fájlrendszert kiválasztani, és eszerint formázni az SSD-partíciót ("partíció mellőzése"), csupán a csatolási pontot válasszuk ki ("/")! A sudo mke2fs -t ext4 -I 128 -O ^has_journal -O ^sparse_super /dev/sdXN parancs lesz a megfelelő. Ha a formázást nem manuálisan hatottuk végre, hanem a telepítőre bíztuk, az sem baj. A tanácsért köszönet az ismerősömnek! :-)